CÍM

1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3.

TELEFON

+36 1 460 6810

E-MAIL

sosziroda@sosz.hu

Piros-kék kihíváslista

markovits

A Vasas SC honlapján – Kihíváslista címmel – interjú jelent meg Markovits Lászlóval, az egyesület elnökével. Az egyik aktuális kérdés az NB I-es labdarúgócsapat tulajdonosváltása, amelyről az elnök elmondta: az amúgy nagy Vasas-szurkolóként ismert üzletember, Jámbor János érdekeltségébe tartozó cég átvette a Vasas Futball Kft. tulajdonrészének 99 százalékát az anyaegyesülettől, az erről szóló megállapodást még az ünnepek előtt aláírták. „Mindez hosszú távon garantálja az első csapat működését és a finanszírozást” – tette hozzá Markovits.

• Kezdjük a legszembetűnőbb jelenséggel! A Fáy utcában járva azt látjuk, hogy rohamos ütemben halad az Illovszky-stadion bontása.

– Valóban, minden a terveink szerint zajlik, a fedett lelátók bontása megtörtént, a székeket, korlátokat eltávolítottuk, hetek óta pedig már a betonlelátók széttörése zajlik. Az utóbbi törmelékét később az új stadion alapzatában hasznosítjuk; ez egyrészt környezetbarát megoldás, másrészt így az új stadionban is kicsit tovább él a múlt. Fontos ez a szimbolikus rész is, ahogyan a búcsúmérkőzés, és az is az volt, hogy mindenki hazavihetett egy emléket a régi stadionból. A következő látványos fázis a világítótestek lebontása, illetve a lelátók alatti töltés elszállítása lesz. Továbbra is tarthatónak látszik, hogy február második felére befejeződjék a bontás, és március végén megkezdődjön az építkezés.

• Az ünnepek előtt a Magyar Közlönyben megjelent, hogy az anyaegyesület további forrásokat kap létesítményfejlesztéseire.

– A kormány kiemelten kezeli a nagy hagyományokra és eredményességre büszke fővárosi klubokat, ennek nyomán 2015 végén született az a kormánydöntés, hogy – a kezdeményezésünket támogatva – átfogó létesítményfejlesztési program valósulhat meg a Vasasban. Ennek kapcsán tavaly novemberben ismét hosszabban egyeztettem miniszterelnök úrral, akinek vázoltam az addig lezajlott előkészítő folyamatokat, és bemutattam a már elkészült terveket. Ez alapozta meg az újabb pozitív határozatot.

• Ezek szerint nem kell feltétlenül pártpolitikusnak állnia egy sikeres klub élén.

– Reálisan nézve biztosan előny, ha egy sportvezető a mindenkori kormányzó párt tagja, hiszen sokkal többször nyílik alkalma az érdekérvényesítésre. De a mi példánkból is látszik, hogy nem ez az egyetlen út. Én személy szerint nagyon korrekt munkakapcsolatot ápolok a miniszterelnök úrral, ami elsősorban annak köszönhető, hogy objektíven értékeli a munkámat és a klub teljesítményét.

• Ha szinte bármit kérhetnek, akkor miért csak ötezer férőhelyes lesz az új Illovszky-stadion?

– Mivel a stadion nem piaci alapon épül, és nem is tartható fenn ekképpen, megfelelő mértékletességgel kell bánnunk a támogatással. Persze, a labdarúgóink mostani eredményességét látva, és bízva a jövőbeni sikereikben, meg tudom érteni azokat a szurkolókat, akik ennél nagyobb stadiont szeretnének. Viszont az elmúlt évtizedeket és a jelenlegi nézőszámokat – akár az Fáy utca ingyenes búcsúmeccsét – figyelembe véve az ötezres kapacitás a realitás. Most az a legfontosabb, hogy a hosszú és alapos előkészítő fázist követően a stadion minél hamarabb, legkésőbb a 2018/19-es bajnokság kezdetére megépüljön. Utána pedig érjük el azt, hogy minden meccsünkön telt ház legyen, a szurkolók kétharmada pedig éves bérletet vásároljon. Ha ez megtörténik, és kinőjük a stadiont, akkor gondolkozhatunk az átalakításon.

• Említette korábban, hogy minél vasasosabb stadiont szeretnének. Ezt hogyan kell elképzelni?

– Véleményem szerint egy, önmagában is tekintélyt parancsoló stadion nagyjából húszezres befogadóképességnél kezdődik. Nekünk azzal kell megadnunk a stadionunk különlegességét, hogy minél érzékletesebben és kreatívabban jelenítjük meg a klub hagyományait. Ebben a munkában többen is szerepet kapnak; nagy kihívásról, különleges folyamatról beszélünk. Ezen felül szeretnénk minél szélesebb körben bevonni a tágabb értelemben vett Vasas-családot is, akár a szektorok névadásában, akár a korábbi piros-kék relikviák összegyűjtésében.

• A labdarúgásnál maradva: az év vége felé némi feszültségről lehetett hallani ön és Jámbor János között…

– Nem titkolom, már korábban is voltak olyan szituációk, amelyeket eltérően láttunk és kezeltünk. Egyszerűen más személyiségek vagyunk. A mostani esetben szerencsétlennek tartottam, hogy a belső egyeztetés részletei idő előtt nyilvánosságra kerültek. A legfontosabb viszont az, hogy – a korábbiakhoz hasonlóan – ezúttal is meg tudtunk egyezni, hiszen mindketten a Vasas érdekeit tartjuk elsődlegesnek. Ennek eredményeként a Jámbor úr érdekeltségébe tartozó cég átvette a Vasas Futball Kft. tulajdonrészének 99 százalékát az anyaegyesülettől, az erről szóló megállapodást még az ünnepek előtt aláírtuk. Mindez hosszú távon garantálja az első csapat működését és a finanszírozást.

• Más téma: a kormány hiába kényezteti el a magyar sportot, mégis nap mint nap olvasni különböző vitákról, személyeskedésekről. Erről mi a véleménye?  

– A közvéleményen keresztüli üzengetés legfeljebb abban az esetben lehet hatékony, ha már nem marad más eszköz, de a nyilvánosság bevonása többségükben félreviszi a vitákat, és visszafordíthatatlan ellentéteket szül. A sportban dolgozók felelőssége: ha már ennyire jó dolgunk van, akkor azzal próbáljunk élni, és nem visszaélni. Ez nem jelenti azt, hogy helytelen, ha valaki véleményt vagy akár kritikát fogalmaz meg, sőt szerintem a konstruktív vita elengedhetetlen a fejlődéshez. Kétségtelenül nehéz erre megfelelő fórumot találni, ám a különböző közgyűlések zavarba ejtően egysíkúvá váltak, minimális esetben nyilvánítanak véleményt a résztvevők. Ezen feltétlenül változtatni kell, ezért is tartózkodtam a Magyar Olimpiai Bizottság legutóbbi közgyűlésén az alapszabály módosításakor.

• Ugyanakkor azt látjuk, hogy egyre több elégedetlen sportoló áll ki a nyilvánosság elé, talán éppen azért, mert a saját érdekeiket előtérbe helyező vezetőket látnak maguk előtt.

– A sportolók kulcsszerepe megkérdőjelezhetetlen, elsősorban rajtuk és az őket felkészítő szakembereken múlnak a sportsikerek. Minden szempontból honorálni kell őket, hiszen – néha az egészségüket is kockáztatva – emberfeletti munkát fejtenek ki egy-egy kiemelkedő eredmény eléréséért. Ezt persze önmagukért is teszik, de ne felejtsük el, hogy növelik az ország elismertségét, és – ami talán még ennél is fontosabb – rengeteg fiatalt ösztönöznek a sportolásra. Kétségtelen azonban a sportszervezeti háttér fontossága is; az üzlet kirakatában a legszebb ruhát látjuk, de közben a háttérben rengetegen dolgoznak azon, hogy a kiállított produktum megfelelően mutasson. Mindenkit meg kell becsülni, de fontos, hogy az érintettek a saját területükön, a maguk feladatánál maradjanak. Nem tartom szerencsésnek, ha a sportolók szabják a feltételeket, ahogyan azt sem, ha a vezetőket kizárólag személyes ambícióik vezérlik, pláne úgy, hogy nincs mögöttük objektív teljesítmény.

• Mi a véleménye a budapesti olimpia megrendezésének lehetőségéről?

– Ha csak a sport szempontjából nézzük – márpedig nekem innen kell közelítenem –, akkor nem lehet kérdés a rendkívül pozitív hatás. Családommal az 1980-as évek elején több évig éltem Barcelonában, így utóbb pontosan láttam, hogy az 1992-es olimpia megrendezése milyen kedvező hatással volt a városra és általában a spanyol sportra. Az országban több sportág is ugrásszerű fejlődésnek indult, és olyan eredményeket produkált, amire korábban nem is volt esély. A spanyol vízilabda kezdetben édesapám közreműködésével vált nemzetközileg versenyképessé, azóta viszont már főleg ottani szakemberek segítségével tartozik az elithez. Erről jut eszembe: a budapesti olimpia a magyar szakemberhiányt is orvosolni tudná, beteljesítve azt a folyamatot, amely a Testnevelési Egyetem vezetésének elgondolása szerint kezdődött.

• Kifejtené ezt bővebben?

– A pozitív változásoktól függetlenül a mai sport legnagyobb problémáinak egyike a megfelelő vezetők és szakemberek hiánya. Ez mindenekelőtt abból ered, hogy a rendszerváltás utáni évtizedekben nem volt megfelelő mértékű sportfinanszírozás, így a sportvezetők, szakemberek többsége másod- vagy harmadállásban tevékenykedett. Az önképzésre és a szakemberek fejlesztésére pedig nem maradt elég idő, pénz és energia.

• A Vasas 2016-os teljesítményén ez egyáltalán nem látszott. A tavalyi volt az ön legjobb éve klubelnökként?

– Az elmúlt tizennégy esztendőből sok szép pillanatot, nagy sikert fel tudok sorolni, de 2016-ban tényleg minden összejött. A fantasztikus olimpia és paralimpia ismét jól csengő márkává tette a klubot, nagyot nőtt a Vasas presztízse, és ehhez természetesen a labdarúgócsapat remek szereplése is nagyban hozzájárult. Csodálatos élmény volt ezt az időszakot megélni, biztos, hogy velem együtt sokáig – talán örökre – emlegeti 2016-ot a Vasas-család.

• vasassc.hu