CÍM

1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3.

TELEFON

+36 1 460 6810

E-MAIL

sosziroda@sosz.hu

A női kosárlabda Balogh Judit szemével

Balogh-Judit

– A Sopronnak hogy esett az Olympiakosz elleni mérkőzés?
– Valószínűleg nagyon rosszul. Átérzem a fájdalmukat, hisz nagy harcban vannak a minél jobb helyezés eléréséért a csoportban és egy ilyen nehezen fér bele.
– Ha azt nézzük rengeteg külföldi és kevés magyar játszik a csapatban. Ez probléma?
– A magyar kosárlabdázásnak mindenképp, a Sopronnal bizonyára nem. Én azt gondolom, hogyha egy országnak van sportja, akkor abban a sportban nagyon fontos, hogy a magyarok részt vegyenek, hiszen nagyon nehéz az utánpótlásban is úgy dolgozni, hogy nem tudunk perspektívát adni a játékosnak, azaz nem tudjuk azt mondani 13-16 éves gyerekeknek, akik arra a pontra érkeznek, hogy választania kell, hogy mi lesz a jövője. Nagyon nehéz neki azt mondani, hogy legyen sportoló, váljon élsportolóvá mert ilyen meg olyan lehetőségei vannak. Sajnos nincsenek és ezt tudják a gyerekek és a szülők is. Szerintem nagy baj, hogy ilyen kevés magyar játékos jut valódi szerephez az élvonalban.
– Ez a mennyiségen múlik?
– Nyilván mennyiség, minőség és egy bizonyos fokú vezetői akarat. De ez nem csak a mi sportágunk problémája, hanem például a labdarúgásé, a kézilabdáé. Azt látjuk, hogy ezek a sportágak az igen magas szintről elkezdtek zuhanni lefelé.
– Ez csúnya szóval azt jelenti, hogy „rablógazdálkodás” folyik a sportban?
– Az élsportban a siker az elsődleges, itt az a kérdés, hogy mit tekintünk annak. Lehet-e sikeres egy sportág úgy, hogy válogatott szinten nem az? A klubsikerek tekinthetők-e sikernek, vagy csak egy kiragadott közegnek a jó érzése? Mindig az a kérdés, hogy lehet-e úgy egy sportágat megteremteni, lehet-e úgy sok gyereket bevonni a sportba, hogy valójában válogatott szinten nem vagyunk eredményesek. Nyilván ehhez kell egy központi akarat és józan ész.
– Ön most a BEAC-nál tevékenykedik. Ha itt most az utánpótlást nézzük, akkor itt csupa magyar játékosról van szó. Ön milyen küldetéstudattal küldi őket a pályára?
– A mi játékosaink közül csak nagyon kevesen fognak majd a valódi élsportba átlépni. Rettenetesen büszke vagyok rájuk, mert dolgoznak és tanulnak nem akármilyen szinten. Azt kell mondanom, hogy az idei évben igenis helyt állnak a vérprofi csapatok ellen. Szerintem azt mondani ezeknek a játékosoknak, hogy hagyják ott az egyetemet, a munkájukat és legyenek profi játékosok, nagyon nagy bűn lenne és be is csapnám őket, ha ezt mondanám nekik. Itt is jók, ott is jók, nagyon sokat vállalnak és borzasztóan le vannak terhelve. Ez egy jövőkép lehet az ő szempontjukból, mert van egy olyan hátterük, amire támaszkodni tudnak, és ez a munka, vagy az egyetem.
– Mit gondol: inkább a tömegsport felé vonultassuk a játékosokat, vagy inkább a profi orientált sportvilágot erőltessük?
– Mindkettő nagyon fontos, hisz, ha nincs profi sport, akkor nem lesz amatőr sport sem. A labdajátékok nem olyanok, mintha lemennél egy konditerembe – nem lehet egyedül csinálni. Ennek kell valamilyen struktúra, egy szervezettség, hiszen ezt csak sokan lehet csinálni és sok ember ellen kell játszani. Ha nincsen élsport nem lesz utánpótlás sem.
– Ön már rengeteg világeseményen járt. Jelen pillanatban ön szerint a magyar női válogatott hol jár és Székely Norbert vezetésével mire lehet képes ez a válogatott az idei esztendőben?
– Szerintem a középmezőny az a cél, amely jelen pillanatban megcélozható. Azért azt látni kell, hogy az ellenfelek közül sokan gyengültek, tehát az elmúlt évtized utánpótlásversenyei megmutatták, hogy nagyon sok ország küzdött gondokkal. Olyan nemzetek csúsztak le utánpótlás szinten, akik nagyon magas szinten voltak a felnőtt mezőnyben. Nem gondolnám, hogy jelen pillanatban a topcsapatok közé tartoznánk, viszont azt is látni kell, hogy nagyon közelednek egymáshoz a csapatok. Olyan irányba változik a játék, ami nem feltétlenül igényli a nagy ügyességet.
– Hogyha a csoportot kell elemeznünk az ellenfelek szempontjából, akkor ön mit mond?
– Szerintem tovább kell, hogy jussunk, de akkor csak egy lépcsőt mentünk előre. Sokban függ az is, hogy a többi csoport eredménye hogyan alakul. illetve, hogy ki milyen csapattal jön. Ez mindig egy kérdés a válogatottaknál. Nagyon nehéz így előre jósolgatni, mert nem látjuk azt, hogy milyen csapatokkal állnak föl az ellenfelek.
– Az idei EB Szerbiában és Lettországban lesz. Mennyire lesz nehéz a játékosoknak, hisz a két ország között van távolság?
– Ez egy új rendszer, amit el kell fogadni. Szerintem az mindenképpen pozitív, hogy a törekvés e mögött az az, hogy legyen néző. De azért azt is látjuk, hogy a sport az ma a marketingen alapul, tehát a támogatók is arra jönnek, hogyha valaki nézi ezt az eseményt.
– Székely Norbert munkáját hogyan ítéli meg?
– Nagyon sok munkája nem volt, hiszen az évközi versenyeken ez néhány nap felkészülést jelentett. Nyáron több ideje lesz, így jobban fogjuk látni, hogy mi az ő stratégiája, az ő elképzelése a csapattal kapcsolatban.
– A magyar női kosárlabda összességében jó pályaíven van?
– Nem tudom, hiszen az a kérdés, hogy mi a cél. Az, hogy a klubcsapatok jól szerepeljenek, vagy hogy a válogatott jól szerepeljen. Számomra az volt értékmérő, hogy válogatott szinten hogyan teljesít egy nemzet, mert ez mutatja meg, hogy mennyire erős a hátország. Ha válogatott szinten nem tudunk jól teljesíteni, akkor a klubcsapatok teljesítménye a magyar női kosárlabda szempontjából másodlagos, hiszen ezekben a klubcsapatokban nem a magyar játékosok a főszereplők. Ők inkább asszisztálnak a külföldiekhez. Nagyon kevés a törekvés arra, hogy kineveljünk jó magyar játékosokat.
– Ezt ön rosszul éli meg?
– Azért élem meg rosszul, mert szerintem rengeteg tehettséges játékosunk van és azt látom, hogy ők elvesznek.