A gyászoló család mellett a sporttársadalom számos képviselője vett részt Kuszbel Ferenc temetési szertartásán az Óbudai Köztemető szóróparcellájában. A Sportegyesületek Országos Szövetségét dr. Deutsch Tamás elnök és Kiss Imre tiszteletbeli elnök is képviselte. A szövetség nevében Ujhidy Tibor, az elnökség tagja búcsúzott el, ahogy fogalmazott, Kuszbel Ferenc földi valójától, „mert átkerülsz a közös emlékezet birodalmába. Ígérjük, hogy mi, sportbarátaid szívünkben, lelkünkben, örökre megőrizzük emlékedet.”
“A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény, hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás, hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik. Muhammad Ali, a géniusz profi ökölvívó világbajnok szavai ezek.
Te nem ismerted a lehetetlent, Ferenc, hiszen teljes sportéletet éltél, egészen lentről kezdve végigjárva a ranglétrát, felkerültél a sportirányítás élvonalába. Te azon sportemberek közé tartoztál, aki nem ijedt meg a problémától, mert kihívásnak, megoldandó feladatnak tekintette.
Tisztelt gyászoló család, kedves sportbarátok, búcsúzó egybegyűltek!
Végső búcsút veszünk Kuszbel Ferenc barátunktól, aki évtizedeken át nagyszerű társ, és a mindennapjaink részese volt. Nagy tudású, tapasztalt sportvezetővel lettünk szegényebbek.
Tisztán emlékszem rá, először 1997-ben találkoztam Ferivel, amikor a Sportegyesületek Országos Szövetsége elnökségének tagja lettem. Rögtön odajött hozzám, és gratulált. Felajánlotta támogatását, tapasztalatait, hogy segítse a gyors beilleszkedésemet e kiváló testületbe. Igen, ez tette, mert ő ilyen ember volt.
Nagyon korán kötött örök barátságot a sporttal. 17 évesen kezdett dolgozni a Klement Gottwald Villamossági Gyárban, ahol sportszervezőként már hamar kitűnt.
1962-től a Magyar Honvédelmi Sportszövetségben, majd a sportfőhatóságnál, Magyar Testnevelés és Sportszövetségben dolgozott.
Sportvezetői pályájának fontos és egyre felelősségteljesebb szakasza kezdődött el 1965-ben, amikor az egyik legnagyobb budapesti kerület testnevelési és sportfelügyelőségének az élére került. Óbuda volt az a bizonyos kerület, amely a szívéhez oly közel állt, és ahol – szomorú zárásként – most a végtisztességet adjuk meg neki.
1978-ban újabb, még nagyobb feladatot kapott. Egy évtizeden át a Budapesti Testnevelési és Sporthivatal elnökhelyettese volt, mint a főváros sportéletének elismert szakértője és egyik meghatározó személyisége. Majd 1989-től 20 évig vezette elnökként a Budapest Sport Egyesületet, a BSE-t.
Sportvezetői pályafutásának évtizedeiből most csak az állomásokat ragadtam ki. Munkájának tartalmáról, tevékenységének minőségéről mindennél többet elárul az, hogy mindegyik állomásán, sokak megelégedésére, tíz évnél hosszabb időt töltött el.
Több helyen is részt vállalt a magyar sport közéletében. Volt a Sportegyesületek Országos Szövetségében az elnökség, majd a felügyelő bizottság tagja, és szintén tagja a Magyar Olimpiai Bizottságnak is.
Munkásságát több kitüntetéssel méltatták. Megkapta a Magyar Sportért Kitüntető Cím miniszteri kitüntetést, a Budapest Sportjáért aranygyűrűt, a SOSZ-emlékérmet, a SOSZ Aranypálma-díjat, és 75. születésnapjára a SOSZ Aranygyűrűt.
Ez a rövid summázata annak a rendkívül gazdag életútnak, amely most, mindnyájunk számára fájdalmasan, és végképp lezárult.
Kedves Feri, mi most csak a földi valódtól búcsúzunk, mert átkerülsz a közös emlékezet birodalmába. Ígérjük, hogy mi, sportbarátaid szívünkben, lelkünkben, örökre megőrizzük emlékedet.
Nyugodj békében!”
Írta: SOSZ
