A 81. életévében meghalt Gutman József birkózó-mesteredző, a sportág diósgyőri „atyja”. Változatlanul szolgálta a birkózást akkor is, amikor a Diósgyőri VTK elnöke lett. A DVTK egyike volt azoknak a kiemelt egyesületeknek, amelyek 1989-ben létrehozták a Sportegyesületek Országos Szövetségét, és Gutman József tagja lett az új érdekképviseleti civil szervezet első elnökségének is. A DVTK megszűnése után, 1991-ben megalapította a Diósgyőri Birkózó Clubot.
Gutman József 1936. április 14-én született Kötcsén. Tizenöt évesen, a Kaposvári Dózsában kezdett birkózni. 1954-ben felvették a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre, és noha a városban telepedett le, a szívében szeretettel őrizte Somogyországot emlékét, és amikor tehette, ellátogatott „haza”.
A Diósgyőri VTK színeiben nyert ifjúsági bajnokságot, majd lett válogatott 1959-63 között sorozatban ötször lett a pehelysúly felnőttbajnoka, amely az első három esetében a 62, utóbbi kettőben a 63 kg-os súlyhatárt jelentette. Csak hát a pehelysúlyban a kiemelkedő klasszis, Polyák Imre képviselte a magyar színeket a világversenyeken, aki minden évben csak egyszer, a vébére vagy az olimpiára fogyasztott, a hazai versenyeken egy súllyal feljebb szerepelt. Gutman felnézett rá, és – a realitások embereként – tudomásul vette a helyzetet. Polyák is kedvelte őt, társnak tekintette, és jó szokása szerint neki is ő adott becenevet, a Csombét. Polyák haláláig szinte mindennaposak voltak a találkozásaik, igaz, közel is laktak egymáshoz, de a versenyekre is rendszeresen együtt látogattak el.
Persze, „Csombe” sem akármilyen birkózó volt!…
A szovjetverő becenevet azzal érdemelte ki, hogy kilenc szovjet–magyar csapatviadalon egyszer sem szenvedett vereséget, és két olimpiai bajnokukat, Konsztantyin Virupajevet és Oleg Karavajevet is legyőzte.
A szőnyegen a pörgetések mestere volt, és magas szinten oktatta is a fontos akciót. Mi több, ő maga alkotta meg annak a speciális változatát, az úgynevezett vasgyárit, amely elterjedt a világ birkózásában. A szabadfogásban viszont csapatot adott Diósgyőrnek. Szabó Lajos és a két Szalontai, Zoltán és Imre, a 80-as évek magyar válogatottjának a gerincét adta. A ’91-ben megalapított Diósgyőri BC-nek nem a vezetőedzője, hanem az elnöke lett, mert – mint elmondta – így tudott megélhetést, vezetőedzői posztot adni az egyik legkedvesebb tanítványnak, az azóta – nagyon fiatalon elhunyt – Szalontai Zoltánnak.
Gyors – és ha kellett: furfangos – észjárású ember volt. Mintaszerűen kommunikált, nem véletlen, hogy egy időben a Kohászati Művek sajtófőnöke is volt. Az ő nevéhez fűződik a DVTK 1978-ban átadott birkózócsarnoka is. Természetesen a gyár építtette, saját elhatározásából, de az már Gutman műve volt, hogy az eredetileg birkózó- és kosárlabdacsarnoknak szánt létesítmény végül csak a birkózás szolgálta. Kicsit átverte az építtetőket, majd sajnálkozva tárta szét a karját, de akkor már ráhagyták…
És még egy fontos történet. Morálról, sportszerűségről. 1984-ben a szabadfogás országos bajnokságán az 57 kg döntőjét a diósgyőri Migléczi János vívta. Az ellenfél, a ferencvárosi Nagy Béla – a papírformának megfelelően – nagy pontfölénnyel vezetett, amikor olyan súlyosan megsérült, hogy nem tudta folytatni. A Migléczi, Gutman és az edző, Rusznyák József alkotta trió szemvillanás alatt döntött: Migléczi feladta a mérkőzés, hogy az kapja meg az aranyérmet, aki gyakorlatilag már megnyerte. A cselekedet nemzetközi fair play-díjban részesült.
Gutman József életének utolsó másfél évtizedét súlyos méltánytalanság uralta. Nem ő kapta meg a Repka Attila olimpiai bajnokságáért járó életjáradékot. Nem szeretnék túlzottan belemenni a bántó részletekbe, mert nem ez a legalkalmasabb pillanat, az azonban biztos, hogy az egész a félresikerült törvény rovására írható. Magam is részt vettem a harcában, Úgy is, mint aki a Népsport barcelonai tudósítójaként személyesen éltem át a nagy győzelmet, mégpedig úgy, hogy a kommentátornak felkért Gutman József mellett ülve néztem végig a sorsdöntő mérkőzést. De hiába képviseltük sokan az igazát bírósági tárgyaláson vagy az Ábrahám Attila államtitkárral folytatott megbeszélésen, senki nem volt hivatott arra, hogy az elismerten rossz törvényt felülírja.
Nagy dolog azonban, hogy az egész magyar sporttársadalom mögötte állt.
Drága Mester, nyugodj békében!
Szekeres István
• • •
Gutman József hamvait november 18-án, pénteken 10 órakor helyezik végső nyugalomra a Szent István Bazilika altemplomában. Polyák Imre és Puskás Ferenc nyughelyének a közelében.
