A TF egykori dékánjának, Nyerges Mihálynak az emlékére rendezett konferenciát a Testnevelési Egyetemen a Magyar Sporttudományi Társaság és a TF – Eredményjelző: Magyar Sport 2016 címmel.
A magyar sport központi állami támogatása 2010 óta nemzetközi összevetésben is egyedülállóan emelkedett az elmúlt években, az olimpiai eredményességben viszont azóta csak az úszás és a kajak-kenu tudott előrelépni – hangzott el a konferencián. (A kajakos sikerek fő letéteményese Kozák Danuta volt – ő látható Kovács Tamás/MTI fotóján.)

Beszámolónk az MTI jelentése alapján készült, a témához Szekeres István fűzött kommentárt.

Gulyás Erika, a TF Sportmenedzsment Tanszékének tanársegédje előadásában elmondta, hogy bár a riói ötkarikás játékokon 8 arany-, 3 ezüst- és 4 bronzérmet nyert Magyarország a 12. helyen végzett az éremtáblázaton, ugyanakkor kevés volt a pontszerző sportág. Kitért arra is, hogy a szövetségek költségvetése közül az elmúlt tíz évben a korcsolyázóké emelkedett a legnagyobb mértékben (12-szeresére), utána az úszóké következik a sorban, akik ötszörös növekedést könyvelhettek el.

Gősi Zsuzsanna, a TF Sportmenedzsment Tanszékének egyetemi docense arra hívta fel a figyelmet, hogy a London óta évi több mint 800 millió forintos szövetségi költségvetéssel bíró sportágak közül az öttusa, az ökölvívás és a torna sem tudott pontszerző helyezést elérni Rióban, miközben a sportlövészet volt az üdítő kivétel, vagyis az egyetlen olyan magyar pontszerző sportág, amelynek a költségvetése még az évi 400 millió forintot sem érte el.

A sportágak között jelentős a labdarúgás dominanciája, hiszen az MLSZ egyedül több pénzből gazdálkodhat, mint a TAO-ban érintett többi négy, valamint a 16 kiemelt sportág együttvéve. A futballszövetség 2011-ben még 10 milliárdos költségvetése 2015-re 25 milliárd forintra emelkedett.

Géczi Gábor, a TF Sportmenedzsment Tanszékének vezetője kifejtette, hogy 2010 és 2016 között a magyar kormány összesen 404 milliárd forintot fordított a 10 millió forintnál nagyobb értékű sportlétesítmények fejlesztésére, ebből közel 180 milliárdot az elmúlt évben. Hozzátette: bár ez a magyar sport szempontjából jelentős összeg, mégis csupán 3,55 ezreléke az ország teljes hétéves költségvetési főösszegének.

Máté Tünde, a Széchenyi István Egyetem oktatója arról beszélt, hogy miután a kormány stratégiai ágazatként kezeli a sportot, Magyarország 2012 és 2014 között 109 nemzetközi sportrendezvénynek adott otthont. Ezzel többek között az a kormányzati cél, hogy az ország kerüljön be a világ 30 legkedveltebb turisztikai célpontja közé.

A hazai sportesemények közül (a Forma-1-es Magyar Nagydíj 6,1 milliárdos jogdíját leszámítva) ebben az időszakban a 2014-es vízilabda Európa-bajnokság állami támogatása volt a legnagyobb, amely meghaladta az 500 millió forintot. Utána a triatlon Ironman-világkupa jön a sorban 300 millióval.

A jövő eseményekkel kapcsolatban megjegyezte, hogy a 2019-es vívó Európa-bajnokságot két év alatt 600 millióval támogatja az állam.

A TF egykori dékánjának emlékére megtartott konferencián kiosztották a Nyerges Mihály-díjat is, amelyet idén Orendi Mihály, a Magyar Korcsolyázók Országos Szövetségének ügyvezető igazgatója vehetett át Mocsai Lajostól, a TF rektorától.

KOMMENTÁRUNK

A sportról szóló, hétköznapi beszélgetéseim során gyakran hallom, hogy az állam hatalmas pénzeket öl (most már) a sportba, de az eredményekben ez valahogy nem tükröződik…

Ilyenkor mindig azzal érvelek, hogy a sport nem automata. Nem úgy működik, hogy ha bedobok száz forintot, ad érte egy pohár szódát, ha pedig kétszázat, akkor kettőt.

A valóban látványos, kiemelt állami támogatás egyik fő célja a magyar sport lepusztult infrastruktúrájának nagymérvű javítása, illetve a versenyszerűen sportoló fiatalok számának jelentős növelése volt, lépés az ország utánpótlásbázisának minőségi tömege felé. Mind a kettő hozott eredményt, nem is elhanyagolandót.

A magyar olimpiai sikereknek egy évszázada csodájára jár a világ. Pedig hazánkban soha nem tömegek sportoltak versenyszerűen, vagyis nem a nagy számok törvénye érvényesült. Sőt, Gallov Rezsőnek, a sporthivatal korábbi elnökének a szellemes megállapítása áll a legközelebb az igazsághoz: „A magyar sportban a kis számok törvénye uralkodik.”

Vagyis nem a sportoló tömegek automatikus felhajtó erejében van a sikerek titka, hanem a magyar szakemberek tudásában, innovációs erejében, amellyel képesek voltak folyamatosan megelőzni a világot. Csakhogy az megkopott az elmúlt évtizedben. Szerencsére, a megoldás kulcsa már megvan: ősztől újraindul a szakedzőképzés a Testnevelési Egyetemen.

És ha az új szakembernemzedék – a nagy elődök útját járva – ismét a világ élére kerül, akkor érik egybe a nagy, állami áldozatvállalás és a szellemi erő.

Talán már 2024-re…

Talán a budapesti olimpiára.

• Szekeres István