Legyünk optimisták a kézilabda-utánpótlás terén
Ugyan évek óta azt halljuk, hogy gond lehet az utánpótlással, remek nyarat tudhat maga mögött mindhárom korosztályos női kézilabda-válogatott. A juniorok világbajnokságot, a serdülők nyílt Európa-bajnokságot nyertek, míg az ifjúsági csapat vb-ezüsttel zárt. Ezzel szemben a férfiak az U20-as Eb-n a 11, az U18-as kontinensviadalon pedig a 10. helyen zártak – de tudják, miben kell javulni.
A hölgyek szereplése kétségkívül csodálatra méltó, de felmerül a kérdés, mennyire meglepetés. A serdülő-válogatott kapcsán nem nagyon volt, lehetett elvárásunk, hiszen a csapatnak ez volt az első világversenye, remek volt tehát a bemutatkozás. Az ifjúsági válogatott már tavaly bebizonyította, hogy ott van a világelitben, hiszen megnyerte Győrben az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivált. (Érdekesség, hogy ennek a csapatnak tagja volt az a Kácsor Gréta, aki most aranyérmet nyert a juniorcsapattal, míg a negyeddöntőben csatlakozott az ifjúsági válogatotthoz is a vb-n, így két év alatt három érmet, két aranyat és egy ezüstöt nyert korosztályos világversenyeken.) A mostani juniorkeret fel tud mutatni egy Eb-bronzérmet, a vb-arany azonban talán egy kicsit meglepetés – de mindenképpen megérdemelt. Jó szereplésük oka talán abban is keresendő, hogy – a fiúkkal ellentétben – klubcsapataikban is egyre meghatározóbb szerepet játszanak. Elég csak a Ferencvárost említeni, ahol Háfra Noémi, Márton Gréta vagy Faluvégi Dorottya már húzóembernek számít. Danyi Gábor, a BL-győztes Győr új vezetőedzője is úgy nyilatkozott, hogy tervei szerint a szezonban a fiatalok nemcsak egy-egy már megnyert mérkőzés végén pár percre állnak majd be a csapatba, mert akkor nem derülhet ki, mit is tudnak élesben. Ez a tendencia a férfiaknál egyáltalán nem figyelhető meg. Zsiga Gyula, a Magyar Kézilabda-szövetség szakmai igazgatója elmondta, a különbség az érési folyamatokkal is magyarázható. „Egy fiú 19-20 évesen kiöregszik a junior korból, ekkor azonban még nem olyan tapasztalt, hogy egy középszerű légióst ki tudjon szorítani. A klubok szívesebben foglalkoztatnak nem annyira tehetséges, de érettebb külföldi játékost, még ha ő nem is válogatott szintű. A lányok már 18-19 évesen felnőtt adottságokkal bírnak, a férfiaknál 22 éves kor előtt ritkán érik ezt el.” Gyurka János az ifjúsági férfiválogatott szövetségi edzője is így látja: „minden edzőnek ott a teher a vállán, hogy eredményt kell produkálnia, és nem meri felvállalni, hogy ezeket a fiatalokat csatába merje küldeni. Ez egyik oldalról ésszerű, ugyanakkor támadható is, mert ebben a korban azért már meg kellene tanulni egy játékosnak a vállára venni a csapatot és nyerni is.” A lányoknál egyértelműen az hozta el az áttörést, hogy a juniorválogatott kötelezően összecsapott a bajnokságon kívül az NB I-es csapatokkal. A közeljövőben talán a fiúknál is megtörténhet mindez, hiszen a szövetség elfogadta, hogy a Ligakupában idén a klubok nem indíthatják idegenlégiósaikat és mivel a legtöbb csapatnak nincs annyi felnőtt magyar játékosa, hogy kitegyen egy csapatot, a fiatalok nagy szerephez juthatnak, ez pedig nagy lehetőség a tapasztalatszerzésre. „Az edzéseken is elsősorban nem ők azok, akik gyakorolják a taktikai vagy védekezési elemeket, csupán mozgó bójaként funkcionálnak vagy csak kiegészítő szerepet kapnak. A Ligakupa meghozhatja azokat a hiányzó tapasztalatokat, ami edzésen még megvan, de mérkőzésszituációban nincs, ezt pótolni tudjuk” – nyilatkozta Zsiga Gyula. Ugyanakkor az elmúlt pár évben fiú korosztályos csapataink nyertek Eb-ezüstöt, de tavaly a junior világbajnokságon is az előkelő 5. helyen végeztek. Ahogy a Ferencváros a hölgyeknél, úgy a tervek szerint a férfiaknál is elsősorban a magyarokra épül, de legalábbis nagyobb szerephez juthatnak a fiatalok. Horváth Attila, az FTC vezetőedzője a Kossuth rádiónak így nyilatkozott: „Vannak tehetséges fiatalok, meg lehet őket találni, igaz, nincsenek annyian, mint a mi időnkben. Azt, hogy nem tudjuk bejátszani őket az NB I-be, nem fognám csak a külföldiekre. Talán egy kicsit későn érő típusúak vagy nem tanítjuk meg őket fiatalkorban úgy kézilabdázni. De itt a Ferencvárosban, úgy gondolom, mind női, mind férfivonalon próbáljuk ezt megcsinálni. De említhetném Balatonfüredet is, ahol szintén jól nyúl a fiatalokhoz Csoknyai István kollégám. Vannak azért fiatalok több helyen, bár igaz, kevesen és nem olyan meghatározóak, mint régen.” Összességében azért a fiúk terén is optimisták lehetünk, hiszen az elmúlt 5-6 évben mindig képviseltetni tudtuk magunkat korosztályos világversenyeken, úgyhogy elindult egy folyamat, kezdünk jó úton haladni. Három évvel ezelőtt még B-csoportos selejtezőt kellett vívni, amit sikeresen meg is vívtak a srácok, és visszaküzdöttük magunkat az A-csoportba és vannak kiugró, jó eredményeink. Az igaz, hogy nem tudunk versenyezni a német vagy spanyol válogatottal, ahol 40-50 ezer játékosból lehet válogatni, inkább a minőségi munkát kell preferálnunk minden irányba. Véleményem szerint egy jó úton kezdtünk el haladni, igen” – mondta Gyurka János.
