Bácsi Péter a fradista világhódító

Kétszeres világbajnokunk Budapesten ért föl pályafutása csúcsára – állítása szerint. A Ferencváros birkózója a Papp László Sportarénában olyan higgadt birkózást mutatott be, amelyet minden külföldi szaklap kiemelt. Őt egy dolog motiválta: a családja előtt bizonyítani, hogy a sok évnyi szenvedés beérik és fiai egyszer majd….
– Nem fogom őket a szőnyeg felé terelni, megteszik ők ezt maguktól. – kezdi Bácsi Péter. – Tény, hogy voltak már az edzéseimen. Élvezték. Aztán majd meglátjuk. – nevet.
– Hogyan sikerült a pihenés a világbajnokságot követően?
– Egyiptomba mentünk a családdal. Furcsa volt, mert ugyan pihentünk, de mégiscsak pár nappal ezelőtt lettem „világbajnok érzés” kavargott a fejemben. A reptéren álltunk és rengetegen jöttek oda hozzám, hogy közös képeket és autogrammokat kérjenek tőlem. Ilyen érdeklődés még soha nem volt irántam. Ez is azt bizonyította, hogy ez a világbajnokság itt Budapesten szenzációsan sikerült.
– Nenad Lalovic, a Nemzetközi Birkózó Szövetség elnöke azt mondta: ez volt minden idők legjobb világbajnoksága birkózásban. Te is osztod ezt?
– Természetesen. Azt kívánom, hogy bárcsak kívülről láthatnám az egészet. Elmúlt két hét, most a felvételeket nézem a tévében és ámulok és bámulok. Útközben annyira csak a mérkőzéseimre koncentráltam, hogy a körítésből szinte semmit nem vettem észre, ám így visszanézve…Húha!!!
– Megállapíthatjuk, hogy számodra nehezen indult a vb, hiszen az első három mérkőzésed egyaránt 2:1 arányban nyerted meg. Hozzászoktunk, hogy dobálgatod ellenfeleid.
– Nem voltam eredménykényszerben ezért maradtak el a nagy akciók. Nem tagadom voltam már jobb formában egy világversenyt megelőzően, de fordulóról-fordulóra haladtam.
– Aztán jött az elődöntő Aszimbekov ellen…
– Ott minden összejött. Ő vezetett 4:0-ra majd technikai tussal győztem. Sziporkáztam a szőnyegen. Nagyon jó érzés volt döntőbe kerülni.
– Hogyan telt az éjszaka?
– Az új szabályoknak köszönhetően most két naposak a világversenyek. Csak magammal foglalkoztam. Korpási Bálint volt az alvótársam, akivel Taskentben is egy szobában voltam, ez jó ómennek bizonyult, akkor is világbajnok lettem. Sajnos „Macinak” (Korpási Bálint a szerk.) egy akción múlt a világbajnoki címe. Feküdtem az ágyban, mikor csörgött a telefonom és a feleségem hívott. A nagyobbik fiam is beszélt velem, aki azt mondta: „Apa, veled szeretnék aludni.” Az nehéz pillanat volt, nem tagadom, de most igyekszem a legtöbb időt velük tölteni. És aztán a döntő után átölelni őket….
– Emrah Kus török volt az ellenfeled. Hogyan is állt a mérlegetek?
– Egyszer ő, egyszer én győztem. Sejtettem, hogy nehéz mérkőzés lesz, de idegekkel jobban bírtam. Nem emlékszem semmire. Csak az ovációra és a fantasztikus szurkolókra. Hátborzongató volt! Minden kárpótolt azért, hogy 2013-ban a budapesti vb-n egy sérülés miatt nem lehettem ott.
– Ez a pályafutásod csúcsa?
– Mindenképpen! Olyan élményben volt részem olyan szurkolásban és olyan szeretettben, hogy ezt mindenkinek kívánom, aki birkózásra adja a fejét. Nem könnyű sportág és örülök, hogy sokan sorakoznak a szőnyeg mellett, de fontos a sok-sok edzés és a koncentráció.
– És a jövő?
– Most még a pihenésé főszerep. Szeretnék később dönteni a pályafutásom folytatásáról.