A norvégoktól elszenvedett súlyos vereség után Németország ellen folytatta a középdöntőt a magyar válogatott a franciaországi női kézilabda Európa-bajnokságon. A végig kiélezett meccsen az utolsó pillanatokban a csapat a győzelemért támadhatott, és egy elképesztő Háfra-góllal sikerült megnyerni a találkozót.
MAGYARORSZÁG–NÉMETORSZÁG 26–25 (12–10)
Nem maradt sok ideje a norvégok elleni vereségen töprengenie a magyar válogatott tagjainak, egy szünnapot követően már a németek következtek, márpedig a papírforma szerint ez a meccs tűnt a leginkább nyerhetőnek a középdöntőben. A feladat így sem ígérkezett könnyűnek, mert Henk Groener együttese az eddig lejátszott mérkőzésein megmutatta, hogy bárkire veszélyes lehet (erről leginkább a norvégok tudnának mesélni).
Kiválóan kezdtünk védekezésben, többször is hibára kényszerítve a németeket, a megszerzett labdákból indulva eredményesek tudtunk lenni, így néhány perc elteltével már 3–0 volt az állás a javunkra. Nagyobb is lehetett volna a különbség, azonban mi is kihasználatlanul hagytunk több ígéretes lehetőséget. Ezzel együtt a németek tűntek idegesebbnek, nyolc perc után csak egy Xenia Smits-gól állt a nevük mellett, Groener ki is kérte első idejét.
A mieink is produkáltak egy ötperces gólcsendet, amit Lukács Viktória tört meg indításból. Az FTC jobbszélsőjének ez már a harmadik találata volt (5–1). Bíró Blanka többször is jól olvasta a német lövéseket, de aztán Alicia Stolle vezérletével egyre feljött az ellenfél, Kim Rasmussen egyből megnyomta a piros gombot. Mi tagadás, a jó kezdés után 11 perc alatt csak kétszer voltunk eredményesek.
Ezután hiába lőttünk gyorsan kettőt, sokszor csak szenvedtünk támadásban, ezt kihasználva egy 4–0-s sorozattal hat perc alatt fordítottak az egyre inkább magukra találó németek (7–8). Szerencsénkre Bíró alaposan megtámogatott minket hátulról, a beállóval szemben többször is ziccerben védett, így tartani tudtuk a lépést. A kapitány arról beszélt a meccs előtt, hogy több játékosán is látta a fáradtság jeleit, ez is közrejátszott a hullámzó teljesítményben. Mindezt jól szemléltette, hogy Háfra Noémi rövid időn belül előbb eladott egy labdát, majd lőtt egy szép gólt és labdát is szerzett. Szabó Laura jól szállt be, két gólt is összehozott a falban, a szünetre nagyot küzdve sikerült 12–10-es előnnyel menni.
A második félidőben is folytatódott a fej-fej melletti küzdelem, védekezésben nehéz volt megtalálni a nyerő taktikát, mert Smits és Stolle lövései is nagyon veszélyesek voltak, miközben beállóban már a magas Luisa Schulzéval kellett birkóznunk. Kovacsics Anikó a góllövésbe is beszállt, és több lehetőségünk nyílt a négygólos különbségre, ehelyett maradt a félidei kettő. Sőt, Groener időkérése után Stolle hetedik találatával újra csak egy volt az előny (17–16).
Bíró helyére Kiss Éva érkezett a kapunkba, aki a legjobbkor védett hetest, megakadályozva a német egyenlítést. Támadásban többször elpasszoltuk magunkat, a meginduló németeket pedig már nagyon nehéz volt feltartóztatni. Az utolsó tíz perchez érve átvették a vezetést a németek (20–21), innentől már nekünk kellett futni az eredmény után. Lukácsban bízhattunk, biztos kézzel lőtte be a helyzeteit – emberhátrányban is –, csak közben sajnos megint jöttek a hibák is. Utóbbiból Háfra is sajnos sokat vállalt, Rasmussen mégis rendre visszaküldte, két és fél perccel a vége előtt ő egyenlített (24–24).
Groener harmadik időkérése után, már passzívnál Smits bevágta a bal felsőbe, a túloldalon Schatzl Nadine egyenlített. A követvetkező német támadás kapufával végződött, 21 másodpercünk maradt, hogy megnyerjük a meccset. Háfra (ki más?) vállalta el a sorsdöntő lövést, és kipókhálózta a felső sarkot, ezzel 26–25-re megnyertük a meccset. Elképesztő befejezés volt! Szerdán 18 órától Románia ellen zárjuk a középdöntőt, és még megvan az esélyünk arra is, hogy Párizsban is pályára kelljen lépnünk.
Forrás: nso.hu
