Nyílt edzést tartottak a Gyakorló Sportcsarnokban a rövidpályás gyorskorcsolyázóink, akik a sajtó rendelkezésére álltak egy nagyon megterhelő edzést követően.
A SOSZ is ott járt az eseményen és a bajnokokat kérdeztük a bámulatos sikerek után. Mindenidők legjobb Európa-bajnokságát zárta Magyarország Hollandiában, a Dordrechtben.
Liu Shaolin Sándor szerint most már újra van kedve interjúkat adni: „Az elmúlt év végén azt nyilatkoztam, hogy már annyian kerestek az újságírók, nincs időm edzeni sem. Jólesett a csend, de természetesen a sajtó munkatársainak mindig a rendelkezésére állunk.” – mondta mosolyogva az MTK versenyzője. „Jól sikerült az EB, bár az indulás előtt megsérültem, sőt kint egy kis betegséget is összeszedtem, szóval volt bennem félsz, de a többiek és főleg Áldo (Liu Shaoang, a testvér – a szerk.) annyi segítséget adott, hogy új erőre kaptam.”
– Volt egy csodálatos jelenet, amikor megnyerted az 1500 métert, akkor az öcsédet a dobogó legfelső fokára hívtad.
– A Liu-testvérek a dobogó tetején. Ez jutott eszembe és tényleg annyit köszönhetünk egymásnak, el sem tudom mondani mit jelent számomra, hogy együtt sportolhatunk. Aztán végül a Nemzetközi Szövetség később jelezte, hogy ilyet nem szabad csinálni, így már másnap csak a közös fotózást vállaltuk.
– Ellenfelek vagytok?
– Egyáltalán nem. Mindig tudjuk akár egy futamon belül, hogy ki van jobb formában. Azzal segítjük egymást, akinek jobban megy akkor a másik támogatja. Rivalizálás nincs közöttünk. Az érmek a Liu-családban maradnak, melyet a húgunk gyűjt. Neki adományozzuk.
– Az olimpiai aranyérem meg van. Az Európa-bajnokság kipipálva. Idén lesz még világbajnokság is.
– Arra is készülünk és remélem, testvérem Shaoang egyéni világbajnoki címet nyer. Nekem ez az összetett aranyérem jelenti a non plus ultrát.
Liu Shaong, aki az összetett verseny második helyén végzett, de 500 méteren első lett, érthetően mosolyogva beszélt az élményeiről:
„Csodálatos emlékeim lesznek erről az EB-ről. Jóformában voltunk, de fáradtak, mert edzésről-edzésre készültünk az elmúlt hónapokban. Kijelenthetem a versenyek már pihenésnek számítanak, de tudjuk, hogy a töretlen és kőkemény munka visz előre minket és ebben hajthatatlanok vagyunk. Arra törekszem és a magyar válogatott is, hogy minden világversenyről a legfényesebb éremmel térjünk haza.”
Burján Csaba, a Pécs versenyzője újra a váltó tagja volt 3000 méteren, csakúgy, mint Pjongcsangban az olimpián: „Jól ment a korcsolyázás. Jó volt a taktikánk. Hagytuk, hogy a holland váltó menjen előttünk és a végén bíztunk a jó hajrában, ami sikerült is. Sokat jelent számomra az újabb aranyérem és remélem Pécs város lakosai is örülnek ennek, mert a szívem az övék.”
Jászapáti Petra fáradtan ült az edzést követően és még a levegőt kapkodta, mikor megkérdeztük miként éle meg az elmúlt napokat: „Roppant mód elfáradtam. Alig érkeztünk haza és máris edzéssel folytatjuk. Azt hittem kapunk egy nap pihenőt, de edzőnőm azt mondta dolgozni kell tovább, én pedig töretlenül hiszek benne. Az eredmények őt igazolják. „
– Csalódott vagy?
– Három B döntőt mentem egy kis szerencsével egyéniben végezhettem volna előrébb, viszont ebből erőt meríthetek. Ami a váltót illeti, örülök, sőt örülünk a bronzéremnek. Egy fiatal csapat áll össze, amely csak egyre jobb lesz.