A SOSZ rendkívüli tisztújító küldöttgyűlésén Brüll Alfréd-díjat vehetett át Kiss Imre, a Csepel SC volt elnöke, a SOSZ alapító és tiszteletbeli elnöke.
A kollektív emlékezet felfrissítésére: Brüll Alfréd (1876-1944) nagyiparos a magyar sport legendásan nagyvonalú mecénása volt, számos sportágat és egyesületet támogatott, 1905-től 35 éven át volt az MTK elnöke.
Az idei díjazottat, Kiss Imrét kérdeztük a rangos elismerésről.
– Elnök úr, engedje meg, hogy „teljesen váratlan” kérdéssel lepjem meg elsőre! Milyen érzés volt átvenni ezt a díjat?
• Felemelő. Az pedig reális és megnyugtató, hogy elsőként, tavaly, dr. Nagy László kapta meg. 1954-ben a franciaországi Mâconban, a magyar kajak-kenu első világbajnoki diadalán aranyérmet nyert, majd a későbbiekben Brüll Alfréd útját járta, gyárigazgató volt, több sportágban szerzett vezetői jártasságot, volt a Magyar Labdarúgó Liga alapító tagja és elnöke, az MLSZ alelnöke, egy évtizeden át az MTK ügyvezető elnöke. És nem mellékesen vezető szerepet játszott a SOSZ létrejöttében, amelynek hosszú éveken át az igazgatójaként dolgozott.
– Most tehát ön következett.
• Megtiszteltetésnek veszem.
– Emlékezetes, hogy a szövetség története szorosan összefonódott a MOB demokratikus megújulásával.
• A MOB 1989. június 17-én tartotta a választó közgyűlését, mi, a kiemelt sportegyesületek vezetői pedig előtte, tizenkettedikén találkoztunk a Vasas Pasaréti úti Fehér termében. A stratégiánkról beszélgettünk, arról, hogy a MOB ülésein mindig közös véleményt képviselünk, egységesen lépünk fel. Így voltunk egységesek abban is, hogy Schmitt Pál legyen az olimpiai bizottság elnöke, és a vezetésben kapjon helyet a szövetségünk. Én lettem az alelnök, és az nagyon jót tett az elfogadottságunknak, a tekintélyünknek.
– Tizenkét évet töltött a SOSZ elnöki posztján, mígnem 2001-ben – egészségi okokból – visszavonult. Annyi év után mégsem a történelmi emlékek közül került elő a neve.
• Az én igazi elismerésem az, hogy a SOSZ vezetői változatlanul kikérik a véleményemet, és a javaslataimat elfogadják.
– Hogy néz ki a mai mérlege a SOSZ három évtizedéről?
• Elégedetten gondolok vissza a hőskor lendületére, és arra magas szervezettségre, amely a kilencvenes években jellemezte a szövetséget. A másik csúcspont a jelen. Soha ekkora állami támogatást nem kapott a magyar sport. Gombamód szaporodnak az új, korszerű, minden igényt kielégítő létesítmények minden sportágban, és nemcsak a közvélemény homlokterébe erőltetett futballstadionok. A sport élvonalába tartozó klubok, versenyzők és edzők az aranykorukat élik. A hagyományosan legsikeresebben szereplő történelmi klubok létesítmény-, tárgyi- és működési feltételei rohamosan fejlődtek. A vidéki nagy klubok helyzete is rendeződni látszik. Korántsem mellékesen a közepes és kisegyesületek is jelentősen részesülnek a fejlesztésekből. A sportolók és a szakemberek az ösztöndíjak révén kapnak tiszteletre méltó támogatást.
– Nem érzi úgy, hogy talán túl sok is a pénz a magyar sportban?
• Látok bizonyos hajlandóságot az elkényelmesedésre, de az nem általánosan jellemző. Emlékeztetek arra, hogy a világot megelőzni képes, zseniális szakemberek alapozták meg a magyar sportsikereket, sokszor méltatlan körülmények között is. Most kötelességük élni a nagy lehetőséggel!
– Úgy fest, hogy sport nagy tavából kifogott egy aranyhalat, az pedig eddig már két kívánságát teljesítette, a SOSZ megszületett és életképesnek bizonyult, illetve most a történetének a csúcsán jár. Jól sejtem, hogy a harmadik kívánsága Csepelhez kötődik?
• Talált. A Csepel SC elnökeként azt éltem meg, hogy a bázisunk, a Csepel Vas- és Fémművek a végét járta. 1989. december 31-ével 380 sportállásunk szűnt meg a gyárban, a klubnak kellett mindenkit átvennie. Illetve kellett volna. Csak hát nem volt miből. A felére zsugorodott az egyesület. A 99 edzőből negyven maradt, el kellett köszönnünk sportorvosoktól, takarékra tettük magunkat versenyrendezésben. Néhány sportágban, mint például kajak-kenuban vagy evezésben elment a komplett, már a felnőttkor küszöbén lévő közvetlen utánpótlásunk. Ezek után új szponzorok bevonásával sikerült a létesítményeinket jelentősen fejleszteni, és a sportolóink a lehetőségekkel élve a klub fennállásának legsikeresebb évtizedét produkálták. Az egyik legeredményesebb egyesület lett a mienk. A nemzetközi és hazai pontversenyben rendszeresen a dobogón végeztünk, a Honvéd és az UTE mögött, a Bp. Spartacus SC-vel.
– Lesz újjászületés?
• A helyzet bonyolult, de én változatlanul bizakodom, és minden tőlem telhetőt megteszek.
– Elnök úr, gratulálok a kitüntetéséhez, és sok erőt kívánok a további harcaihoz.
• Köszönöm szépen.
Sz. I.
