Ami ezúttal különösen kiemelkedő a magyar csapat teljesítményében, az az aranyérmek száma, hiszen például öt évvel ezelőtt Rióban csak egy aranyat szerzett a magyar csapat, az S9-es kategóriában versenyző Tóth Tamás a százméteres hátúszásban nem talált legyőzőre. De ha visszamegyünk az időben, Londonban kettő, Pekingben és Athénban is egy-egy arany volt a mérlegünk, Tokióban azonban a vívó Veres Amarillának, az asztaliteniszező Pálos Péternek, az úszó Illés Fanninak, Konkoly Zsófiának és Pap Biankának, a távolugró Ekler Lucának valamint a kajak-kenus Kiss Péter Pálnak köszönhetően hét magyar sportolónak játszották el a Himnuszt.„Sportvezetőként kockázatos egy világverseny előtt számokat mondani, mert utána szembe kell nézni a tényekkel – mondta Szabó László, hozzátéve, hogy nemcsak bízott a magyar sportolókban, de pontosan tudta, mire képesek. – A versenyzőink mindent megtettek, mindent kihoztak magukból, ami bennük volt, tisztességesen és odaadóan csinálták végig ezt a két hetet is. Ahogy kértük tőlük, és ahogy maguktól is elvárták – ez benne a legszebb.”
Szabó szerint ráadásul lehetett volna jobb is a végső mérleg, mert több, az éremről lemaradó sportolónk is pontszerző helyen végzett, és úgy látja, a paralimpia összes versenyén „több labda pattant a kapufáról kifelé, mint befelé”.
Szerinte az ilyen látványos előrelépéshez elsősorban olyan tehetséges, motivált és ambiciózus sportolókra van szükség, akik a legjobbak akarnak lenni a versenyszámukban, és ha ez adott, kell egy stabil anyagi és sportszakmai háttér – utóbbi az edzőkben, klubokban, szövetségekben, edzőpályákban és edzőtáborokban mérhető. De a sikerhez nemcsak ennek a két résznek kell összeállnia, hanem szükséges egy támogató légkör is ahhoz, hogy a sportolók valóban ki tudják hozni magukból a legjobbat.
„A magyar parasport történetében először ez most összeállt. Vannak motivált versenyzőink, adott a jó sportszakmai háttér, és az egész mögött van egy nagy nemzeti közösségi segítség – fogalmazott az MPB elnöke, aki szerint a mostani sikereben az is szerepet játszhat, hogy a világverseny megrendezése egy évet csúszott. – Nem vagyok biztos benne, hogy egy évvel ezelőtt ugyanilyen eredményeket értünk volna el. Sok versenyzőnk felnőtt, sikerült belőlük csapatot kovácsolni, ezek a fiúk és lányok sportágtól, életkortól, fogyatékossági formától függetlenül szeretik egymást. A magyar parasport soha ilyen erős nem volt, mint 2021 szeptemberében, ez a csapat, amelyik itt volt Tokióban, a magyar parasport aranycsapata. Egy olyan együttes, amilyen sohasem volt még.”
Szabó László hozzátette, fiatalítani kell a paralimpiai csapatunk átlagéletkorán, a 38 tagú tokiói küldöttség mintegy két évvel idősebb volt a rióinál, bár ezt ellensúlyozza, hogy több fiatal magyar versenyzőnk szerzett érmet a japán fővárosban, olyanok, akik előtt még hosszú évek lehetnek a legmagasabb szinten, és három év múlva, Párizsba is éremesélyesként utaznak majd.
A TOKIÓI PARALIMPIA MAGYAR ÉRMESEI:
Aranyérem: Veres Amarilla (kerekesszékes vívás, női párbajtőr egyéni, A-kategória), Pálos Péter (asztalitenisz, egyéni, S11), Illés Fanni (úszás, 100 m mell, S4), Ekler Luca (atlétika, távolugrás, T38), Konkoly Zsófia (úszás, 100 m pillangó, S9), Pap Bianka (úszás, 100 m hát, S10), Kiss Péter Pál (kajak-kenu, KL1 200 m).
| 1. Kína 96, 60, 51, 207 2. Nagy-Britannia 41, 38, 45, 124 3. Egyesült Államok 37, 36, 31, 104 4. Orosz csapat 36, 33, 49, 118 5. Hollandia 25, 17, 17, 59 6. Ukrajna 24, 47, 27, 98 7. Brazília 22, 20, 30, 72 8. Ausztrália 21, 29, 30, 80 9. Olaszország 14, 29, 26, 69 10. Azerbajdzsán 14, 1, 4, 19 … 18. Magyarország 7, 5, 4, 16 |
