A Milánóban zajló vívó-világbajnokságon megvédte címét a magyar női kardvívó-válogatott, miután a becserélt Márton Anna vezérletével héttusnyi hátrányból fordítva 45:38-ra legyőzte a döntőben a franciákat.
A világbajnok csapat tagjai: Márton Anna (BVSC-Zugló) , Pusztai Liza (BVSC-Zugló), Battai Sugár Katinka (DEAC), Szűcs Luca (BVSC-Zugló)
A döntő nem úgy indult, hogy a címvédő magyar válogatottnak lesz oka örömre a finálé után a franciák ellen, mert a mieink az első három asszóból kettőt is elvesztettek: Battai Sugár Katinka hozta a második asszót döntetlenre, de előtte Pusztai Liza, utána pedig Szűcs Luca is kikapott. Battai ugyan a negyedik asszóban egyet faragott a hátrányból, ám az ötödikben már hét tus volt a franciák előnye, miután Caroline Queroli legyőzte Pusztait.
Ekkor jött a fordulópont: a mieink cseréltek, Szűcs Luca helyett Márton Anna kapott lehetőséget, és ő sokkal többet tett annál, amit elintézhetnénk annyival, hogy meghálálta a bizalmat: 18:25-nél köt be, majd 29:30-nél jön le a pástról.
„Elcseszte, neki kellett volna vezetnie, egy tust ott hagyott a páston” – mondja sírva-nevetve néhány perccel később Gárdos Gábor, a válogatott edzői stábjának vezetője.
Abban a néhány percben elég sok minden történik: Battai szárnyal, Márton vív egy 5:1-et (egy vb-döntőben plusz tízet csinál…), Pusztai meg befejez.
„Mondja valaki, hogy nem ez a világ legjobb csapata” – jegyzi Gárdos Gábor a döntő végén. – „A tavalyi vébéaranyt sokan véletlen eredményként kezelték, és az is volt. Ez a milánói viszont nem volt az. Nagyon odatették magukat a lányok. Annyira büszke vagyok rájuk. Panka meg? Mit mondjak róla? Emlékszik mit mondtam, amikor tavaly hazaértünk Kairóból, és megkérdezte, hogyan verekszi magát vissza a csapatba? Azt, hogy Márton Annának helye van a válogatottban, sőt, vele kezdődik a csapat. Akárhányszor felküldtük a pástra, kimagaslóan vívott. Boldog vagyok. Nagyon.”
Boldogok a lányok is – a „kislányok” és az anyuka is.
Amikor fellépnek a dobogó felső fokára együtt, egymás kezét fogva, fülig ér a szájuk. Aztán az aranyéremmel a nyakukban Szűcs Luca forgolódni kezd az emelvényen, keresi, hol is a zászló, merre kell fordulnia.
Mire felcsendül a Himnusz, Pusztai Liza irányba irányítja társát.
Mindannyian egyfelé néznek – világbajnoki aranyérmet ünnepelnek.
Újra.
Kairó után Milánóban is a világ tetejéig menetelt női kardcsapatunk.
| Márton Anna: Egyáltalán nem stresszeltem. Egyetlen dologra koncentráltam a pástra lépésem előtt, arra, hogy mutassam meg, mire vagyok képes, vívjak egy jót, élvezzem a döntőt – az egyéniben nem jöttek a tusok… Nehéz időszak után vagyok, az elmúlt két hónap után magamnak és másoknak is be akartam bizonyítani, hogy jó vívó vagyok. Ez kellett ahhoz is, hogy helyre álljon a lelki nyugalmam. |
| Pusztai Liza: Még nem is tértem magamhoz… Ez sokkal jobb nap volt, mint a tavalyi Kairóban, jobbak is voltunk, boldogabb is vagyok. Az utolsó asszó előtt nagyon féltem, tudtam, hogy be kell fejeznem a meccset, csak azt nem, képes leszek-e rá. Nem nagyon emlékszem a végére, abból tudtam, hogy beadtam a negyvenötödik tust, hogy mindenki ordibált a pást mellett. Ha valakit nekem azt mondja a tokiói olimpia után, hogy két vébéaranyam lesz mostanra, kinevetem. |
| Battai Sugár Katinka: A negyed- és elődöntőben voltak megingásaim, sajnos sokkal görcsösebben vívtam, mint szoktam, mert bennem volt, hogy nagyon akarom a győzelmet. A döntőre már úgy mentem ki, hogy a legrosszabb esetben is ezüstérmesek vagyunk, így felszabadultan vívtam. Amikor meg Panka elkezdte szórni a tusokat, az úgy felspannolt, hogy az ő lendülete vitt engem is. Idővel talán elhiszem, hogy kétszeres világbajnok vagyok… |
| Szűcs Luca: A nap elején izgultam, meg éreztem, hogy van a vállamon teher, de amikor kimondta a bíró, hogy kész, rajt, már csak arra figyeltem, hogy én adjam a tust – kár, hogy mindez a döntőben nem sikerült túl jól… A döntő elején nem feltétlenül hittem címvédésben, de büszke vagyok a társaimra, hiszen ők száztíz százalékot nyújtottak. Ez az arany még hihetetlenebb, mint a tavalyi volt. Sokan mondták, hogy a kairói véletlen eredmény volt. Hát, nem volt az. |
| „Tavaly nem számítottunk az aranyra, noha tudtuk, hogy juniorként nagyon jól muzsikált a csapatból három lány. Aztán egyből felértek a csúcsra. Idén az volt a fontos, hogy jussanak négybe, ez fontos volt a kvalifikáció szempontjából, de én mindig azt mondom, egy magyar vívónak nem lehet más célja egy versenyen, mint az éremszerzés. Lépésről lépésre kezdett összeállni vasárnap minden. A döntőben az nem tetszett, hogy amikor elmentek a franciák, kicsit leültek a lányok, úgy éreztem, nem nagyon hisznek a sikerben – oda kellett mennem üvöltözni velük kicsit. Utána megjött a hangja a kispadnak is, Márton Panka extrát nyújtott, és végül meg is nyerték a lányok a vb-t” – fogalmazott a szövetségi kapitány. |
Forrás: Nemzeti Sport Online –
https://www.nemzetisport.hu/egyeb_egyeni/vivas-magyarorszag-franciaorszag-vb-donto-elo-2970439
