1875. május 6-án a Magyar Athletikai Club rendezte a kontinens legelső nyilvános szabadtéri sportversenyét Budapesten. 2000. május 2-án – Deutsch Tamás sportminiszter előterjesztése alapján – a kormány május 6-át a Magyar Sport Napjának nyilvánította. A mostani napon konferenciát rendezett a Sportegyesületek Országos Szövetsége. Illetve az egykori sportminiszter ma, mint a SOSZ elnöke erre a napra hívta össze az első országos sportegyesületi találkozót a Magyar Sport Házába. De nem közel- és régmúltról emlékezni, hanem közösen elmélkedni az új feladatokról, a jövőről. Deutsch Tamás, aki a háromórás tanácskozás zárszavában reagált az addig elhangzottakra, pontosan érzékeltette a célt: „Már megszülettek azok a gyerekek, akik a 2032-es olimpián képviselik a magyar színeket”.
Virág Lajos, a SOSZ ügyvezető igazgatója köszöntötte a megjelenteket, és vezette a konferenciát.
Az előadók mind ugyanarról beszéltek, a fejlődés, az előrelépés lehetőségeiről. Az első, Mocsai Lajos, a Testnevelési Egyetem rektora például az intézmény új kapmusza mellett arról a tartalmi megújulásról, miszerint a mostani 2500 helyett a jövőben 3500 hallgató tanul az intézményben, és ismét elindítják a szakedzőképzést. A tanárképzésnek azzal a kihívással kell szembenéznie, hogy az általános iskolák alsó tagozatán tanuló gyerekek negyven százaléka (!) gyógytestnevelésre szorul. A sportszakemberek előtt pedig az a lecke áll, hogy az elmúlt tizenkét évben – bizony – csökkenő tendenciát mutató olimpiai eredményességünket ismét fejlődési pályára helyezzék.
A többi előadó sportszervezetet képviselt. Sorrendben: Mészáros János elnök, Nemzeti Versenysport Szövetség (nem olimpiai sportágak); Sárfalvi Péter, a Sportért Felelős Államtitkárság helyettes államtitkára (utánpótlás-nevelés); Fábián László főtitkár, Magyar Olimpiai Bizottság; Szabó László elnök, Magyar Paralimpiai Bizottság; Balogh Gábor elnök, Nemzeti Diák-hallgatói és Szabadidősport Szövetség.
A szervezetek egy része újonnan jött létre, a másik ismét életre, illetve új életre kelt. A magyar sport januári strukturális átrendeződése óta mindenesetre ez volt az első alkalom, hogy – képletesen – egy asztalhoz ültek le a felek. Nézetütközés nem volt, ami nem is csoda, hiszen a sport különböző szegmenseit képviselő szervezetek természetes szövetségesek.
Mindegyik egyfelé húz. Sikerre törekszik, hozzátéve az egészhez a maga lehető legjobbját.
Sárfalvi Péter, az újonnan létrehozott, az utánpótlás-nevelésért felelős helyettes államtitkárság vezetője az előadásában hangsúlyozta, hogy a 2000-es évek elején elindult programok (Sport XXI, Héraklész-Bajnok, illetve Héraklész-Csillag) új utakat nyitottak a tehetséggondozásban. Nőtt a központi felkészítés szerepe, és a fejlődést indikáló edzőtáborok korhatára egyre lejjebb ment. A programok lehetővé tették a hosszútávú, stratégiai tervezést az utánpótlás-nevelésben is. A legújabb, immár a SOSZ gondjaira bízott HISZEK Benned-sportprogram új, korábban nem kellőképpen támogatott rétegeket célzott meg: 150 millió forintot osztottak el, összesen száz, pályázó kis- és középegyesület utánpótlás-nevelésének támogatására. Ezzel bővült a kör, vagyis azoknak a „kicsiknek” is jutott segítség, amelyek a kiemelt sportágak 2013-ban indult kiemelt programjában legfeljebb némi műhelytámogatáshoz jutottak, már ha jutottak.
Az idén elindított Utánpótlás Edző-programra jövőre 10 százalékkal magasabb keretösszeg jut, ami azt jelenti, hogy a fiatalokkal foglalkozó szakemberek anyagi támogatása tovább nő. Harmincnyolc sportágba mintegy 400 millió forint érkezik – a már futó programok mellett…
Ezen a ponton kialakult a tanácskozás „keretes szerkezete”. Mocsai Lajos még a Testnevelési Egyetem újszakember-kibocsátási programjáról beszélt, most viszont láthatóvá vált, hogy a fiatal szakembereket nem üres kézzel várja a magyar sport.
Dr. Deutsch Tamás, a SOSZ elnöke a zárszavában elmondta, hogy a szövetség tagegyesületeinek a száma a 2015 decemberében bekövetkezett váltás óta, az akkori mintegy százhoz képest megháromszorozódott. Markáns érdekképviseleti szervezet, amely a maga súlyával hozzásegít ahhoz, hogy a sportegyesületeket ne udvariassági félmondatok illessék meg csupán, hanem az elismerésük érdemi döntésekben nyilvánuljon meg.
A sport állami támogatásának jelentős növekedésében is a kedvezményezettek közé tartoznak. Az előadó kiemelte, hogy ez a mostani növekedés csupán törlesztés a sporttal szemben felhalmozódott, óriási adósságból. Most érjük el az európai átlagot, mégpedig önerőből, költségvetési forrásból, hiszen a sport nem élvez uniós támogatást.
Külön kitért néhány olyan jelenségre, amely hosszabb távon átformálja a sport mai arculatát. Emlékeztetett arra, hogy az olimpiák eseményeit izgatottan nyomon követő társadalmi rétegek átlagéletkora növekszik. Arra, hogy egyre többen sportolnak nem formális szervezeti keretek között, hanem – elsősorban teniszben és síelésben – hódít az egyéni, önszervező aktivitás. És arra is, hogy az e-sportok, vagyis a számítógépes játékokban folyó versengések helyet követelnek maguknak a sport világában, talán még az olimpia programjában is.
Kiemelte, hogy a gyermekek harmonikus fejlődéséért tett családi erőfeszítések a sportban a leggazdaságosabbak. Érdemes összevetni, mennyibe kerül egy-egy nyelv- vagy zeneóra, és azzal szemben milyen alacsony óradíj jön ki, ha az egyesületi tagsági díjat és az ott eltöltött időt viszonyítjuk.
Változatos, tartalmas három órát élt át a hallgatóság az első országos sportegyesületi találkozón. Fontos, hogy az elsőn, mert hagyományteremtő céllal rendezték meg.
Tehát folytatása következik.
Az Első Országos Sportegyesületi Találkozón elhangzott előadások vázlatait itt megtekinthetők:
Szabó László előadása: https://prezi.com/p/puzzdq7ncdpm/
- Sz. I.
- Fotó: Szalmás Péter/MOB