Egy hete ért véget Budapesten a Judo Grand Prix, amely egyben olimpiai kvalifikációs verseny is volt. Ungvári Miklós a Ceglédi VSE versenyzője , olimpiai ezüstérmes, háromszor Európa-bajnok, háromszoros világbajnoki bronzérmes 73 kilogrammban az első helyen végzett. Érthetően boldogan adott nekünk interjút.

–          Említetted a verseny után, hogy úgy érezted magad, mintha egy baseballütővel ütötték volna a tested. Ennyi nap elteltével is fájnak még a csontjaid?

–          Már természetesen nem, de tény és való, hogy akkor ott hat mérkőzést követően, roppant módon elfáradtam. Azt sem szabad elfelejteni, hogy egy éven keresztül sérülésekkel bajlódtam, így szinte teljes esztendőt kellett kihagynom.

–          A visszatérés nagyon jól sikerült. A döntőben japán ellenfeled verted iponnal. Ő is volt már olimpiai bronzérmes.

–          Valóban. Ráadásul Londonban 2012-ben álltunk együtt a dobogón. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen fölényes győzelmet aratok, de mindenesetre örültem neki.

–          Megkezdődött a pontgyűjtés a kvalifikációs versenyeken. Tokió cél számodra?

–          Nehéz kérdés. Az lenne az ötödik ötkarikás játékom. Nem sok ember mondhatja el magáról ezt. Éppen erről beszélgettem Kovács Antallal, mekkora szó lenne mindez. Félúton vagyunk. Kőkemény versenyek várnak még ránk. Minden súlycsoportban kiegyensúlyozott a mezőny. Mindenesetre nekidurálom magam.

–          A klubodban a Ceglédben edzel többet vagy a válogatottal?

–          A sérülésem utáni időszakban Cegléden voltam többet. Most, hogy már versenyidőszakban vagyunk a válogatottal készülök többet.

–          Milyen Cegléden a sportélet?

–          Mondhatom, hogy gazdag. Azáltal, hogy Londonban ezüstérmes lettem az olimpián, lényegesen több kisgyerek jött le az edzésekre. Igaz ez a birkózásra is, hiszen ott vannak a Lőrincz-fivérek, akik rendre szállítják az érmeket a világeseményekről. Van még nálunk atlétika, asztalitenisz, labdarúgás, teke, vízilabda, ökölvívó, tenisz, férfi kézilabda, természetjáró, kosárlabda szakosztály is. Szóval, a kisvárosunkban buzog a sportélet.

–          Nagyon felkészült vagy. Megleptél?

–          Nem kell ezen csodálkozni. Sokat járunk össze. Olykor tartunk közös edzéseket is. Egy-egy sportág képviselőit meghívjuk a másik tréningjére. Voltam asztaliteniszezni, kosarazni, birkózni, tekézni és ugyanígy a többiek is.

–          A lovaglásról még nem beszéltél.

–          Az örök szerelem. Minden verseny után időt szakítok rá, mert az jelenti az igazi kikapcsolódást. Maximálisan feltölt.