A labdarúgó Magyar Kupa döntőjében a másodosztályú Budafoki MTE az NB I-es Zalaegerszegi TE együttesével csatázott. A hosszabbításba torkolló találkozón a Zalaegerszeg ereje tartott tovább, és Boér Gábor csapata az utolsó percekben szerzett gólokkal 2–0-s győzelmet aratott. 

ÖSSZEFOGLALÓ

A pékségből kellett kiszaladni egy vödör vízzel. A zalaegerszegi szurkolók a Keleti pályaudvar előtti téren gyülekeztek, onnan vonultak át a szomszédos Puskás Arénába. A forgalom lelassult, az ázsiai turistacsoportok tagjai pedig nem győzték forgatni a fejüket: petárdák repültek, görögtüzek gyúltak, és néhány kék füstbomba is színesítette a belvárosi levegőt. Az egyik kék füstölgő a sávokat elválasztó növényzeten landolt, tényleg csak az utolsó szikrán múlt, hogy leégjen a bokor, szerencse, hogy a szemben lévő pékség alkalmazottja észnél volt, és egy teli vödör vízzel eloltotta az éledező lángokat.

Persze nem csak a tüzes nyitány miatt volt különös hangulatú a szerda esti Mol Magyar Kupa-döntő.

Az NB I-ben a kiesés elől menekülő ZTE a másodosztály tizedik helyén álló Budafoki MTE-vel mérte össze erejét, azaz nem ez volt minden idők párosítása, de a két csapat és persze a szurkolók megadták a módját annak, hogy remek legyen a kupahangulat. A XXII. kerületből különvillamosokkal, buszokkal, autókkal érkeztek a drukkerek a Puskás Arénába, volt, aki átrollerezett a városon, hogy ott lehessen a döntőn. Óvodások, iskolások is BMTE-mezbe öltözve kuporogtak a lelátón, fittyet hányva a másnapi korán kelésre. Zalaegerszegről is érkeztek gyerekek, nem is kevesen, nyolcszázan különvonattal zötykölődtek a fővárosba, a felnőttek, a fanatikus szurkolók buszokkal, autókkal utaztak, hogy reményeik szerint szemtanúi legyenek a klub története első MK-sikerének. A nagyobb tábor egyértelműen a zalaiaké volt, és ott, ahol a válogatott mérkőzésein a magyar tábor drukkol, ezúttal a vidéki együttes kékbe öltözött ultrái lengették zászlóikat és dalolásztak – a jó barátságra tekintettel sok fradistával kiegészülve.

A kezdés előtt a szektorban óriási kék-fehér élőkép rajzolódott ki, és amint megkezdődött a mérkőzés, kérdéssé vált, a döntőben újoncnak számító budafokiak mennyire izgulnak az első percekben. Az oldalvonal mellett Mátyus János vezetőedző heves kézmozdulatokkal irányította csapatát, érezte, az első labdaérintéseken sok múlik, és szép fokozatosan kiegyenlítődött a játék – sőt! Az első félidőben a Budafok állt közelebb a gólszerzéshez. A kiváló formában lévő, az NB II-ben 15, az MK-meccseken 6 találatig jutó Beke II Péter fürgén cikázott a zalai védők között, a 20. percben labdaszerzését követően a hatodik kupadöntőjén pályára lépő Kálnoki-Kis Dávid saját kapujának lécére pördítette a labdát – fogták is a fejüket a budafokiak, mert ez bizony nagy lehetőség lett volna számukra.

Egyre inkább erőre kapott a másodosztályú együttes, három-négy alkalommal veszélyesen jutott el az alapvonalig, csakhogy az onnan középre tekert, vagy éppen laposan lőtt labdák rendre célt tévesztettek. A két hadvezér, Mátyus János és Boér Gábor fel-alá járkált a számára kijelölt zónában, látszott, életük lehetősége előtt állnak. Ez a fajta feszültség pedig rányomta a bélyegét a mérkőzésre (is). Egyik csapat sem akart túlzottan nagy kockázatot vállalni, a ZTE és a Budafok is három belső és két szélső védővel zárta el a kapu felé vezető utat, így az első negyvenöt percben igazán nagy ziccer nem is alakult ki.

Hogy a zalai ultrák nem „lőttek el” minden puskaport a Keleti pályaudvar környékén, jól mutatta, hogy a fordulás után újabb füstbombák kerültek elő, és kék felhő árasztotta el a kapu mögötti szektort. A széljárásnak volt köszönhető, hogy nem a pálya irányába áramlott a kék köd, így nem kellett megállítani a játékot, és mintha a fővárosi drukkerek is megirigyelték volna a pirotechnikai látványelemeket, ők is előkaptak egy piros színű füstbombát, azt az egyet is behajították a kapu mögé a fűre.

Nem kellett volna!

Néhány biztonsági úgy gondolta, ez főbenjáró bűn volt, erőt demonstrálva benyomultak a budafoki szektorba, ahol némi dulakodás, verekedés alakult ki, műanyag poharas (teli) söröskorsók is a nyakukban kötöttek ki. Ekkor már nemcsak a pályán, a lelátó azon részén is feszült volt a hangulat, újabb húsz narancssárga trikós rendfenntartó vonult be a tábor közepére, majd két perc elteltével meggondolták magukat, és kivonultak onnan. Volt idő a kapu mögötti szektorban zajló eseményeket figyelni, ahogy teltek a percek, úgy vált még inkább óvatossá a két csapat. Boér nem volt elégedett az első félidőben látottakkal, cserékkel próbálta magasabb fordulatszámra bírni együttesét, ám a távoli lövések hol a kapu mögötti táborban kötött ki, hol erejét vesztették a védőkön. Ahogy telt az idő, úgy fáradtak a budafokiak, Boér együttese a rendes játékidő utolsó percekben helyezte némi nyomás alá a másodosztályú együttest, és ekkor már végképp érezhető volt, hogy Mátyus csapatának innentől egy esélye van elhódítani a trófeát, ha kibírja kapott gól nélkül a kétszer tizenöt perces hosszabbítást, és a tizenegyesekre bízza a sorsát.

Ekkor már Beke Péter, a BMTE legveszélyesebbje sem volt a pályán, akinek a mérkőzést követően még nővére esküvőjén volt jelenése, és sorra kaptak görcsöt a budafoki játékosok. A masszőr méretes táskájával nem győzött berohanni a pályára, nem ez volt élete legnyugodtabb mérkőzése, az biztos. A hosszabbításban valóban csupán egy kérdés maradt nyitott, és ezt Mátyus János is érezte, kihúzza-e kapott gól nélkül a Budafok, vagy sem. Az utolsó tizenöt percre két kemény védőt is bevetett a piros-feketék szakmai stábja, Vaszicsku Gergő és Margitics Andor is beállt, hogy megóvják kapujukat a góltól – nem jött össze!

Nem bírta a fokozódó nyomást a Budafok, és olyan gólt kapott, amely egyértelműen a fáradtság számlájára írható. A védők hiába állták sokáig a sarat, balszerencsés mozdulat után került a labda Németh Dániel elé, aki a 117. percben kiszorított helyzetből lőtt a kapuba. És hogy a zalaiak számára az ünnep még szebb legyen, a lefújás előtti pillanatokban az ugyancsak csereként pályára küldött Szalay Szabolcs lőtt káprázatos szabadrúgásgólt.

A Zalaegerszeg egy 19 és egy 21 éves játékos góljával hódította el a Magyar Kupát, a 2010-es MK-ezüstöt követően ezúttal aranyérmet szerzett, Boér Gábor vezetőedző pedig visszatérése után a második tétmérkőzésén már kupasikernek örülhetett.

Új győztest avattak az 1909 óta íródó sorozat történetében: a 2023-as aranyérmes a Zalaegerszeg lett. 0–2

MOL MAGYAR KUPA
DÖNTŐ
BUDAFOKI MTE–ZALAEGERSZEGI TE FC 0–2 (0–0, 0–0, 0–0) – hosszabbítás után
Budapest, Puskás Aréna, 24 152 néző. Vezette: Vad II
BUDAFOK: Gundel-Takács – Nándori (Vaszicsku, a hosszabbítás szünetében), Jagodics M., Fótyik – Bíró M. (Fekete M., 89.), Csonka A., Oláh B., Kalmár O. (Margitics, a hosszabbítás szünetében) – Beke II (Bakti, 100.), Kovács D. (Németh Márió, 65.), Horváth O. (Vasvári, 78.). Vezetőedző: Mátyus János
ZTE: Demjén – Mocsi A., Kálnoki-Kis, Csóka D. – Mim (Huszti A., a szünetben), Szankovics (Kovács Barnabás, 111.), Szendrei N., Gergényi (Bedi, 98.) – Ubochioma (Szalay Sz., 77.), Ikoba (Németh D., a szünetben), Tajti (Lesjak, 120.). Vezetőedző: Boér Gábor
Gólszerző: Németh D. (117.), Szalay Sz. (120+2.)

Forrás: