A magyar női kézilabda-válogatott 32–26-ra legyőzte Spanyolországot a franciaországi Európa-bajnokság csoportkörének utolsó fordulójában, így két pontot visz magával a középdöntőbe.
NŐI KÉZILABDA EURÓPA-BAJNOKSÁG, FRANCIAORSZÁG
CSOPORTKÖR, 3. FORDULÓ
C-CSOPORT (MONTBÉLIARD)
Magyarország–Spanyolország 32–26 (19–14)
Jó ismerősök üdvözölték egymást a bemelegítéskor, hiszen a spanyolok kulcsembere, Nerea Pena hat ferencvárosi klubtársával találkozott – ezúttal ellenfélként –, de a siófoki Mireya Gonzálezt és a Balaton-partiak korábbi játékosát, Lara Gonzálezt sem kellett bemutatni a mieinknek. Annál inkább az ibériai keret kevésbé rutinos tagjait, hiszen a spanyoloknál is hat játékosnak ez az első nagy tornája.
Érdekesség, hogy mindkét csapat váltott a kapuban, nálunk Kiss Éva, míg a túloldalon Mercedes Castellanos kezdett a vonalon. Kim Rasmussen szövetségi kapitány már beszélt arról, hogy Kovacsics Anikó könyöksérüléssel bajlódik, a csapatkapitány egy méretes kötéssel a kezén vállalta a játékot.
A továbbjutás bebiztosítása után abban bízhattunk, hogy a lányok a spanyolok ellen már felszabadultabban fognak játszani, és így is lett. Hamar elléptünk két góllal, de aztán 5–4-re fordított az ellenfél. Bíró Blanka már melegített, amikor Kiss Éva az Eb-n eddig mutatott jó szokásához híven megfogott egy hetest, majd egyből az ismétlést is, ezután pedig fokozatosan felépítette magát, a szünetben már 30 százalék állt a neve mellett. A két szélső, Schatzl Nadine és Lukács Viktória hibátlanul lőtte be a helyzeteit, mint ahogy Planéta Szimonetta a büntetőket, így újra átvettük az irányítást. A túloldalon Pena valóban veszélyesen osztogatott, és beállóban Ainhoa Hernández is többször borsot tört az orrunk alá, de ez még kezelhető volt. A spanyol kapitány 12–8-as vezetésünknél kért időt a 19.percben.
Rasmussen folyamatosan nagy beleéléssel magyarázott a kispadnál, a lelkesedése már csak azért is érthető volt, mert egyértelműen most játszottunk a legjobban eddig a tornán. Ráadásul Háfra Noémi még csak ezután lendült bele, a jobbátlövő helyéről rendre megverte a védőjét, és ötször talált be a félidőig. A Möbelringen-kupán arra panaszkodtunk, hogy nem jutunk húsz gól fölé, itt ezt majdnem harminc perc alatt megtettük, 19–14-re vezettünk a pihenőben.
„Itthon vagyunk” – skandálták az egyik hosszú oldali szektort majdnem megtöltő magyar szurkolók, miközben a csapat növelni tudta előnyét. Penának több rossz lövése is volt, de a társai is sokat hibáztak, így hiába kért időt Carlos Viver, a 39. percre már rászámoltak a spanyolokra (25–15).
Ami még mindenképpen pozitív volt, hogy sebességben is felvettük a versenyt az ellenféllel, amely pedig próbált mindent bevetni. Kijöttek öt egyre Kovacsicsra, támadtak a kapust lehozva, de utóbbiból is mi lőttünk két üres kapust gólt. Mivel az előnyünk nem csökkent, ezért Rasmussen egyre több játékosunknak adott lehetőséget, a hajrában a meccs előtt becserélt Szabó Laura is pályára lépett.
A Kisst váltó Bíró Blanka is megfogott két hetest, de az alapcsapatuk nagy részét a pályán tartó spanyolok azért az utolsó tíz percben tudtak faragni a hátrányukon, de ez már csak szépségtapasz lehetett a számukra. A 32–26-os sikerünk azt jelenti, hogy a második helyen zárjuk a csoportot, és két pontot viszünk magunkkal a középdöntőbe. Folytatás pénteken 21 órától már Nancyban, a második kört nulla ponttal kezdő Norvégia ellen.
