A magyar női vízilabda-válogatott 12–9-es vereséget szenvedett Görögországtól a Szingapúrban zajló vizes világbajnokság vízilabdatornájának döntőjében magyar idő szerint szerda délután.
Felpezsdült az élet Szingapúr Kallang városnegyedében. A hangszórókból bárzene szólt, az önkéntesek mikrofonba kiabáltak, a rendőrök meg figyelmeztettek, ha valaki nem a kijelölt úton közelítette meg a sportparkot. A metrómegállót ellepték az Arsenal-mezes drukkerek, tudniillik az angolok szerda este a Nemzeti Stadionban játszottak felkészülési mérkőzést az olasz Milannal. Útközben helyi magyarokba botlottunk a tömegben, akik természetesen nem a stadionba, hanem az uszodába tartottak, elvégre női vízilabda-válogatottunk a világbajnoki címért csatázott a görögökkel.
Nekünk ez volt a nagy meccs.
A szervezők a női torna utolsó játéknapjára is tartogattak meglepetést, ezúttal dobosok vonultak fel a medencetérben, hogy megadják a döntő alaphangját. Mindkét szurkolótábor ütemes skandálással fogadta a csapatokat, hogy aztán itt is, ott is legyen minek örülni: Foteini Triha ötméteresből hozta előnybe a görögöket, de Neszmély Boglárka azzal a lendülettel lehúzta a rolót. Rybanska Natasa tanári ejtéssel ugrasztotta talpra a mieinkért szorítókat, miközben a hangosbemondó emlékeztetett, hogy az aranyért zajlik a küzdelem – nem mintha bárki elfelejtette volna…
Elég volt csak a védekezést figyelni: fegyelmezetten „pattogtak” a mezőnyjátékosok, Neszmély pedig hangosan instruálta őket a kapuból. Eleni Xenaki húzásánál nem volt szerencséje, a kezéről vágódott a kapuba a labda, kevés hiányzott a földöntúli bravúrhoz. A másik görög center, Maria Miriokefalitaki is nagyon élt, az első negyed végén újabb ötméterest harcolt ki csapatának – Eleftheria Plevrituval sem jártunk jobban, mint Trihával.
Így esett, hogy nyolc perc után 3–1-re vezetett a rivális, de hát a csoportkör nyitányán is ellépett, a végén mégis a mieink mosolyogtak. Elsősorban támadásban kellett volna javulnunk a fordításhoz, a speciális és igencsak kellemetlen görög zónára ugyanis nehezen találtuk az ellenszert. Többnyire kiszorított helyzetből, a távoli zónából vagy éles szögből kellett próbálkoznunk, Joana Sztamatopulu résen volt, ráadásul Tricha fórból is megvillant a túloldalon.
Cseh Sándor időkéréssel reagált, mire Vasziliki Plevritu váratlanul és ütemtelenül átlőtte a zónát, de mielőtt önkívületi állapotba kerültek volna a görög szurkolók, Vályi Vanda azért bepattintott egy lefordulást. Csakhogy Xenaki hihetetlen kedvvel és önbizalommal játszott, ha megkapta a labdát, gyakorlatilag bárhonnan ellőtte – és sajnos be is lőtte. A legjobbkor jött Hajdú Kata vagánysága, no meg a blokk segítsége, de erre is válaszoltak a görögök, akik ezúttal nemcsak erőltették, hanem kamatoztatták is a centerjátékukat.
Nem volt könnyű, de senki sem mondta, hogy az lesz…
A nagyszünetben 8–4-re vezetett a világkupagyőztes, Cseh Sándor határozott eligazítást tartott, majd a kispadon ülőknek mutatta meg, hogy mit kellene másképp csinálniuk. Próbálkoztak becsülettel a mieink, de csak nem akart elbizonytalanodni az ellenfél, amely elöl is a védekezéséből merített erőt. A szpíker Sztamatopulut dicsérte, ugyanakkor valójában nem (csak) ő volt a mumusunk – a csapattársai érték el, hogy többnyire középre tartsanak a magyar lövések.
Keszthelyi Rita csavarja speciel nem középre, hanem a kapuba tartott: rendezetlen védelem ellen érvényesültünk, a folytatásban is ezt kellett erőltetnünk. Például úgy, hogy Neszmély védett, Varró Eszter elszakadt őrzőjétől, Szilágyi Dorottya meg a kapus kezei között megtalálta a rést – negyven másodperc alatt két gólt faragtunk a hátrányunkból. Mintha támadásban megakadtak volna a görögök, amit elsősorban az ismét szédületesen védő Neszmélynek köszönhettünk, akit a negyed végén a kapufa is kisegített – megérdemelte, megérdemeltük.
Erre kaptunk egyet a dudaszó pillanatában. Ahogy mondani szokták, ilyen a világon nincs: Sztamatopulu indította Sztefania Szantát, aki előbb kiállítást harcolt ki, majd nyolc méterről elvállalta, mert miért ne… Neszmély csalódottan nézett maga mögé, Cseh Sándor eközben egyszerre igyekezett lelkesíteni és nyugtatni a csapatot – mindkettőre szükség volt. A görögök ugyanis folyamatosan hergelték magukat, a záró negyedben blokkokból lőttek lefordulásgólokat, a közönség kék-fehér része már-már eksztázisban dalolászott.
Rögzítsük a tényt: Görögország visszavágott női vízilabdázóinknak a csoportkörös vereségért, 12–9-es győzelmével világbajnok lett Szingapúrban. Aztán rögzítsünk egy másik tényt: a jelentősen megfiatalított magyar válogatott a párizsi olimpia óta mindkét világversenyen döntőbe jutott, tizenöt tétmeccséből tizenkettőt megnyert. Nem kopogtatunk az ajtón, nem a küszöbön állunk, hanem a közvetlen élmezőnyhöz tartozunk – ennek most ezüstérem a jutalma.
VIZES VILÁGBAJNOKSÁG, SZINGAPÚR
NŐI VÍZILABDA
DÖNTŐ
GÖRÖGORSZÁG–MAGYARORSZÁG 12–9 (3–1, 5–3, 2–2, 2–3)
Szingapúr, 500 néző. V: Ferrari (olasz), Cabanas (spanyol)
GÖRÖGORSZÁG: SZTAMATOPULU – Jannopulu, V. Plevritu 2, Patra, MIRIOKEFALITAKI 1, XENAKI 3, TRIHA 3. Csere: E. Plevritu 1, Ninu, SZANTA 2, Sziuti, Kureta, Tornaru. Szövetségi kapitány: Harisz Pavlidisz
MAGYARORSZÁG: NESZMÉLY – Vályi V. 1, Keszthelyi 1, Sümegi, Varró, Faragó K., Leimeter 1. Csere: Garda, Dömsödi, Rybanska 1, Szilágyi D. 1, TIBA 2, HAJDÚ K. 2. Szövetségi kapitány: Cseh Sándor
Emberelőny-kihasználás: 9/5, ill. 10/0
Kettősemberelőny-kihasználás: –, ill. 1/1
Gól – ötméteresből: 3/3, ill. –
Kipontozódott: Sümegi (21. p.)
Nők
1 Neszmély Boglárka (FTC)
2 Szilágyi Dorottya (Eger)
3 Vályi Vanda (FTC)
4 Varró Eszter (Berkeley)
5 Peresztegi-Nagy Kinga (UVSE)
6 Sümegi Nóra (DFVE)
7 Dömsödi Dalma (BVSC)
8 Keszthelyi Rita (CN Sabadell)
9 Leimeter Dóra (FTC)
10 Rybanska Natasa (Alimos)
11 Faragó Kamilla (UVSE)
12 Garda Krisztina (DFVE)
13 Torma Luca (Eger)
14 Tiba Panna (UVSE)
15 Hajdú Kata (UVSE)
Forrás:
